Kinczel Rózsi - író, költő, zenész

Kinczel Rózsi  1932-ben született  Parádsasváron. Közgazdasági végzettsége van, pénzügyi számviteli területen dolgozott  nyugdíjba vonulásáig.
1956-os helytállásáért 1999-ben megkapta a Magyar Köztársaság elnöke 56-os Emléklap kitüntetést.

Éveim  sokaságáról a ráncok mélység árulkodik. A lelkemben megszületett gondolatok, az érzések, érzelmek szeretetből  táplálkoznak és a szavak, a rímek összecsengésével verseimben ölelnek testet.
A hazaszeretetről, az ember, az élet és a természet szeretetéről mondatok láncolatában őszintén vallok. Az évek során szerzett bölcsesség segít abban, hogy derűvel szemlélve a kudarcokat, sikereket és az élet furcsaságait.  Hiszek az igaz szó embert formáló erejében és álarc nélkül, a becsület és tisztesség jegyében írom verseimet.

Versesköteteim:  " Szülőföldem Parádsasvár " 2002
" Vándorúton " 2004

Az én falum

Nem tudom , hogy más mit érez,
szülőfalum nekem: az élet!
A sors jutalma, úgy hiszem,
hogy életem itt élhetem.

Ha derűs napra ébredek,
kirajzolódnak a kék hegyek,
égen, s földön a nap ragyog,
s szívemben zsongnak víg dalok.

Ha felhőtenger vesz körül,
a tájék a ködben elmerül,
az ég és föld egy végtelen,
s a csend nyugalma átölel.

Ha langyos eső permetez,
vagy zápor mossa a földeket,
friss erőt nyer erdő, s a rét,
s szivárványt fest egy égi kéz.

Télen, mikor a napsugár
a hófedte tájon táncot jár,
gyémánt szikrákat szór a hó,
s jégcsapot hizlal, ha olvadó.

Ha a környező nagy hegyek
csúcsáról a völgybe tekintek,
kedves falum tárul elém,
otthonom, ahol élek én,

s a kiterjedt erdők, dombok
a szűk völgyek, gyors patakok,
forrás, tavak és tisztások,
vadak, gombák, vadvirágok.

Nincs gazdagabb, bájos vidék,
hol annyi kincset rejt föld, s az ég
mint ez a völgy, e kedves hely,
ki rátalál otthonra lel.

Kastélya neoreneszánsz.
E hazában legszebb! – mondják
A homlokzat, - torony, - kémény,
mesét idéző szép élmény.

Van szénsavas kénes vize,
„cseviceként ismert” neve,
s üveggyártó kemencéje,
márkát gyártó mestersége
(reméljük, lesz még jövője).

Van csillogó halastava,
S van ivóvízgyűjtő tava.
Köszörűvölgy ásványvizét
élvezi az egész környék.

Van harang a kápolnában,
ha megkondul, zeng a Mátra.
ős-juhar, fenyőfák, tölgyek,
s madársereg, dalos-színes.

S vannak békés, jó emberek,
szorgos-ügyes munkáskezek.
A tehetség itt nem ritka,
apáról fiúra száll titka.

Nem csoda hát, hogy úgy érzem:
nincs szebb, mint a szülőföldem.
Aki itt élt, vagy csak itt járt,
visszavágyik. Ez is honvágy.

Ps.2006.03.16.
Kinczel Rózsi

Gyermekkoromban, amíg mások babáztak, én mindig a rajzolható papírokat kerestem, s ez a megszállottság a mai napig kitartott: rajzolni, festeni kell, mert az nagyon jó számomra. Parádsasvár rendkívüli adottságai, festői környezete inspirált bennünket - az egészségi okokon túl, hogy végleges otthonunknak válasszuk 13 évvel ezelőtt.
Itt elég kinézni az ablakon ahhoz, hogy kedve legyen az embernek ecsetet fogni. Amikor 30 évvel ezelőtt leszázalékoltak, a festés utáni vágyam egyre erősödött.
Autodidakta módon állandóan fejlesztettem képességemet, s az életem e körül forgott. Sok-sok olajfestményt készítettem nemcsak magam, hanem családom, környezetem örömére is. Ha ajándékba saját festményt adtam, duplán örültek.
Elsősorban a tájképfestés és a csendéletfestés vonz.

Tömördyné Kocsis Zsuzsa
3242. Parádsasvár, Rákóczi u. 23.
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Egerben születtem 1967. június 12-én. Születésemkor agyvérzést kaptam, mely betegség meghatározta az életem.  1985-ben leérettségiztem. Első versem 1983. december 11-én írtam. Jelenleg Parádsasváron, egy gyönyörű mátrai községben élek, és alkotok. Húsz éve tevékenyen részese vagyok a község kulturális életének. Alapító tagja vagyok az Együtt Parádsasvárért Egyesületnek. Eddig négy kötetem jelent meg: Játék, Végrendelet, Feltámadás, és A Költő Lelke címmel. Életem értelmét az alkotás örömében találtam meg.

MIÉRT FÁJ ENNYIRE?

A meg nem értett költőt játszom,
Türelmem láthatatlan feszület,
Elforduló emberek közt bóklászom,
Keresve ellágyuló ráncokban hitemet.

Fáj, Istenem, miért fáj ennyire?
Tépet lapokon bűntelen bűnök,
Fekete lelkek mártír szerelme,
A Hold mámorában tündököltök.

A meg nem értett embert játszom,
Elfújom az arcokra borult kendőket,
Gyaláznak, hisz át nem változom,
Hátamon véres vonóval hegedülnek.

Lopakodnék, kitárt, angyali ölekbe,
Vigaszt hozó, mámoros szerelembe,
A végzetem nem teljesülhet be,
Fáj, emberek, miért fáj ennyire?